, RÉVÉZET, fn. tt. révezet-ět, harm. szr. ~e. A székelyeknél am. ijesztő váz; továbbá, a betegség által igen elnyomorodott, vázalaku ember; innen végre am. útálság. Alapfogalomnál fogva, úgy látszik, a réb v. rém gyökből származott, s eredetileg rébezet v. rémezet, t. i. a b v. m és v hangok különösen a szók közepén fel szoktak cserélődni, mint különösen az m-et illetőleg számos vány, mány, vény, mény képzőjü származékokban. Némi módosulatokkal még revezet, rébzet alakokban is eléjön.