, RĚTTĚGET, (rett-ěg-et) gyak. áth. m. rettěget-tem, ~tél, ~ětt, par. rettěgess. Nagy veszélylyel, kinnal fenyegetve eszközli, hogy rettegjen valaki. Gyujtogatók, rablók rettegetnek bennünket. "Mondta vala k(egyelmed), hogy az legényeknek az mennyi héja (híja) vagyon, reá teljesítsek (teljesítsük), nem tudjok mire biztatni, mert az mely inneth elmegyen bennök, az es (is) rettegeti, hogy nem fizetnek. Levél 1557-ből (Szalay Ág. 400. m. l.). Némi módosúlattal: rettegtet.