, RĚTT, hangszó, melyből retteg, retten, rettent, és származékaik erednek. Azon erős megrázkódást fejezi ki, melyet az emberben valamely nagy félelemnek első benyomása okoz, s mely rendesen riadásra, elkiáltásra fakaszt. Ugyanazon alaphangokból áll, csakhogy megfordítva, a latin terr, melyből terreo, terreor erednek. A héber nyelvben retet am. terror, horror. A rettegés fogalmát szintén élénken s rokon hangokban fejezi ki a német schreck. V. ö. REZZ, REZZEN.