, RĚTTENHETLEN, (rett-en-het-len) mn. tt. rettenhetlen-t, tb. ~ěk. Ki nem szokott meg rettenni, ki a veszélylyel bátran szembeszállni képes. Rettenhetlen lelkü hős. ,Rettenthetlen v. ,rettenthetetlen szótól csak származására nézve különbözik, emezek ,rettent amaz pedig ,retten szóból keletkezvén. Határozóként am. rettenhetlenül.