, fn. tt. retesz-t, tb: ~ěk, harm. szr. ~e. Zárféle eszköz az ajtón vagy kapun, pl. dorong vasból vagy fából, melyet az ajtón keresztül vetnek, hogy a nagyobb erőszaku betörés ellen biztosítsák, vagy kisebb nemü tolóka az ajtó szélén, melyet a ragasztóba tolnak, vagy kalantyúféle kapocs stb. "Az isteni félelemnek reteszszét szájunkra vétvén. Csúzi trombitája. 240. l. A székelyeknél: reteszt vetett vagy mondott a puska azt teszi: nem sült el; mi szokottabban: csütörtököt mondott, azaz csak csettent. Amaz is vagy hangutánzásból eredett, vagy a ,retesz föntebbi értelmezése után azt jelentené, mintha reteszt vetettek volna a csövébe; ezt mutatja a "reteszt vetett, a hangutánzást pedig a "reteszt mondott kifejezést. Eléjön Pázmánnál is: reteszt-vet pattantyújok.
Minthogy a retesznek rendeltetése a rekesztés, legvalószinűbb, hogy egy eredetü a rekesz szóval, s ennek csak módosúlata. A k és t, mint több tekintetben rokonok, néha fölcserélődnek, pl. a székelyeknél köp és töp, valamint némely más szójárásokban: próbál és tróbál, prücsök v. pücsök és trücsök v. tücsök stb.). E fölcserélés a gyermekbeszédben közönséges, pl. katona tatona, akar atar, stb. A Müncheni codexben láncz helyett fordúl elé. És sem reteszekkel (catenis) valaki meg nem kötözheti vala őtet. (Márk. 5). Ez értelemben egyezik ugyan vele a szláv retyaz, mely azonban, úgy látszik, nem eredeti, hanem alkalmasint a magyar retesz-ből alakúlt, mint vitéz-ből vityez v. vityaz.