, fn. tt. retk-ět, harm. szr. ~e. Ismeretes gyökérnövénynem, a négy föbbhímesek seregéből és beczősök rendéből, melynek némely fajtái a kertekben miveltetnek. Téli retek. Fekete retek. Nyári retek. Hónapos, fehér, piros, barna héju retek. A retek reggel méreg, délben étek, estve orvosság. (Km.). Vadretek a nép nyelvén am. Diószeginél növénytani néven: büdös szirmanyult (iberis pinnata); máskép szintén a nép nyelvén: kis borsocska, büdösfű, mecsek.
Több, kevesebb módosúlattal legtöbb európai nyelvben megvan, pl. a németben: Rettig, v. Rettich, ángolban: radish, olaszban: radichio, szlávban retkev, retykev, retykov, francziában: raifort (közelebb a latin-görög raphanus-ból; egyébiránt) az elsőbbek közös törzse Adelung szerint a latin radix.