, (resz-ěg-ed-eg-ěs) mn. tt. reszketgěs-t v. ~et, tb. ~ek, Reszketegben szenvedő, reszketni szokott; reszkető. Reszketeges idegek, inak, kezek, fej.
"Ott Voltérnak szeme könyvel betölt vala,
Reszketeges szóval alig mondta vala:
Amaz egy ingecske bátor tied legyen.
Istvánfi Pál a XVI. században.
Eléjön Szabó Dávidnál is. V. ö. RESZKETEG.