, (rét-eg) fn. tt. réteg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Szövetnemü, vagy rostos, vagy leveles testekre vonatkozólag, egymásra halmozott, hajtogatott, vagy nőtt rétek szerkezete, öszvege, sokasága. Rétegben fekvő végposztó, vászon. A csomóba rakott dohánylevelek, a bekötött könyvek réteget képeznek. Fa rétegei. 2) Azon sorozat, vagy rend, melyet a föld, illetőleg az ásványok képeznek, midőn mintegy táblákra hasítva, vagy különítve halmozódnak egymás fölé. Rokonnemü rétegek, milyenek a palakövek, a kőszén rétegei. Különnemü rétegek, pl. kerti földből, kavicsból, mészből. 3) Képes kifejezéssel, a társadalom fokozatos osztályai. A nép minden rétegei között elterjedt erkölcsi romlás.
Elemzésére nézve l. RÉT.