, RĚTTENETĚS, (rett-en-et-ěs) mn. tt. rettenetes-t v. ~et, tb. ~ek. Rettenetet okozó, igen félelmetes, borzasztó, rémítő, rémületes. Mind ezek, valamint a szörnyü, szörnyüséges, rettentő, irtóztató, iszonyatos, a nagyító kifejezések osztályába is tartoznak, melyekkel a közbeszéd kisebb foku értelemben is él, s ekkor általán annyit tesz, mint nagyon, igen, pl. a népdalban: illik neki rettenetes(t), hogy egy kicsit himlőhelyes. Egyébiránt ,rettenetes jelent kegyetlent, házsártost, megférhetetlent is stb. Rettenetes ember. Rettenetes garázda, veszekedő.