, (rez-ěg-ed-eg) mn. tt. reszketeg-ět. Ami természeti hajlamánál, vagy kóros állapotánál fogva reszketni szokott. Reszketeg idegek, kezek, lábak. Használtatik önálló főnevül is, midőn az idegek, vagy tagok kóros rángatódzását, remegését jelenti. Reszketegben szenvedni. A mértéktelen borivástól reszketeget kapni.
Gyöke rez, törzsöke rezged, melyből a hangváltozat szabályai szerént lett keményebb hangoztatással reszket. V. ö. RESZKET és RENGETEG.