, RENDÜLETLEN, (ren-d-ül-et-len), mn. tt. rendűletlen-t, tb. ~ěk. Rendület nélkül merően álló, meg nem ingó, meg nem rázkodó. Rend-ületlen szikla, bástya. Átv. elhatározott, eltökélett akaratu, szándékától, feltételétől elmozdíthatatlan, bátor, elszánt. Rendületlen lelkü férfi, hős. Határozóként am. meg nem rendülve, rendülés nélkül.