, RENDÜL, (ren-d-űl) önh. m. rendül-t. Erősebb rázás, mozgatás következtében veszteglő, nyugvó állapota megszünik, s rengővé lesz. Földinduláskor, ágyudurrogástól megrendülnek a falak. Nagy ijedéstől egész teste megrendült. Rendül a hid, a szekerek robogásától. Átv. kedélyre, akaratra vonatkozólag am. szándéka, eltökélése valamely erős benyomás által ingataggá lesz továbbá, remegtető indulatba jő. V. ö. RENG.