, fn. tt. repkény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Növénynem a kétfőbbhímesek seregéből és födetlenmagvúk rendjéből; porhonjai tökéletes X formára állanak öszve, és két X betűt mutatnak; csészéje öt fogú, és tizenöt gerinczü, vagy barázdáju. (Glechoma). Egyik faja különösen a kétiksz-repkény; levelei veseformák, csipkések; virágzó szála felálló. Ahol megöröködik, hosszu ostorindát bocsát, nagy, kövér, fényes levelekkel, s messze fut, és a közel testekre kapaszkodik. Máskép középnépi nyelven: földi borostyán, kerek nádrafű, repkény, katona petrezselyem. (Glechoma hederacea). Gönczy Pálnál ez borzas repkény (Gl. hirsuta), mivel szára gyökerező borzas; és nála a kétiksz-repkény külön fajt képez.
Eredetileg vagy a repüléstől neveztetett így, minthogy messze elfut s mintegy repül; vagy talán am. lepkény, minthogy szárai szétfutván a közellevő testekre kapaszkodnak, s azokat belepik, miszerint elemezve volna: lepegény, azaz lepegő száru növény (r és l fölcserélődéséről l. RENYHE alatt). Menynyiben alacsonyan terjed el, rokon hozzá repcsény.