, (rep-ed-és) fn. tt. repedés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Valamely szilárd szövetü, rostos, réteges testnek azon szenvedő állapota, midőn részei repednek, egymástól elválnak, elszakadnak; feslés, hasadás, szakadás. Repedés ellen hájjal, fagyúval megkenni a csizmát. 2) Rés, nyilás, az egymástól elszakadt részek között, szabatosabban: repedék.