, (rěst-el, két ll-lel irása [restell] fölösleges); tájdivatosan, röstel, önh. rn. rěstel-t. 1) Valamit tenni, dolgozni lusta, lomha, tunya. Irni, olvasni, tanulni restel. Aki dolgozni restel, ne egyék. Vonz tárgyesetes nevet is, pl. resteli, mint ravaszdi mester az evést, (Km.). 2) Valamiért átallja magát, vagyis tetszése, kedve ellen van valami. Nagyon restelem, hogy a dolog úgy történt; ez értelemben máskép: átall, a székelyeknél: ajang.