, (rend-i) mn. tt. rendi-t, tb. ~ek. Rendhez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Rendi jog, szabály. Leginkább öszvetételekben használtatik, pl. életrendi (szabály), főrendi (ülés), egyházrendi (öltözet). Módosított alakja, kivált közéletben a ,rende v. ,rendje harmadik személyragos szónak is, pl. némely viszonyragokkal: rendi-n, rendi-ben, vagy névutókkal: annak rendi szerént stb.