, fn. tt. rendő-t. Szabó D. szerént, kis deszka, melyet a sajtó alá csiptetnek, hogy jobban szoruljon.
Alakjára nézve igenévnek látszik, s alkalmasint am. rengő, minthogy az erős nyomás alatt reng vagy remeg; ide mutat az is, hogy a ,rengő szóhoz még közelebb áll a Balaton mellékén szintén ez értelemben divatozó régő. Egyébiránt Kenessey Albert szerént a hajósoknál ,régő teszi azon fekmentes fát is, mely két oszlopon, illetőleg bakon fekve, ezeket összeköti, s melyre fahajóinkon a horgonykötelet foglalják. Ennek is megfelel a ,rengő szó értelme.