, (rém-ség) fn. tt. rémség-ět, harm. szr. ~e. A rémnek, mint ijesztő valaminek, folytonossága, vagy sokasága; nagy félelmesség, ijedelem. A pusztitó tatárok rémséggel töltötték el hazánkat. A földrengés rémséget okozott az egész vidéken. Máskép: rémület. Továbbá, valamint ,rémitő úgy ez is nagyitó értelemben is használtatik. Rémség, mennyi pénze van. (Lőrincz K.).