, (ren-k-esz) mn. tt. renkesz-t, tb. ~ek. Közép kicsi termetü, de egyszersmind zömök. Mondják különösen nőszemélyről. Helyes, renkesz testű menyecske. A székelyek némi értelmi módositással így is mondják: retyesz.
Képzési alakjára nézve hasonló a csupasz, kopasz, horpasz, dabasz melléknevekhez. Törzse valószinüleg reng, melyből lett rengesz, s keményebb torokhanggal: renkesz, azaz, rengő testü, faru, minthogy a zömök ember teste jártában, keltében rengeni szokott.