, (ren-ěg-ed-eg), mn. és fn. tt. rengeteg-ět, harm. szr. ~e, v. ~je. Sajátlag ami természeténél fogva rengésre hajlandó; nagyobb mértékben rengeni szokott. Mondják különösen nagy erdőségről, melyet a szél nagy rengésre indíthat. Rengeteg erdő. Szélesebb értelemben mondják valamely nagyszerü kiterjedésről is: rengeteg sik v. sikság (id. Mándy P.), rengeteg sivatag; s megfelel a ,roppant szó értelmének, mely szintén hangutánzó gyökből eredett. Használtatik önállólag is főnévül, s nagy kiterjedésü erdőséget jelent. A rengetegben bolyongó eltévedt utasok.
Alakjára hasonló a lengeteg, hervatag, lankatag s igen sok más ilyetén alaku szókhoz, melyek törzsökei, lenged, hervad, lankad stb. önható és d-vel végződő igék, az eg ag képző bizonyos gyakorlati hajlamot fejez ki, miért lengedeg, hervadag, lankadag am. lengedésre, hervadásra, lankadásra hajlandó, vagyis minek természetében fekszik, hogy könnyen lengedjen, hervadjon, lankadjon. Mindezekben tehát a t átalakult d. Hasonló alapfogalom szerént képződött: sivatag, mely sívó homoktól lepett pusztaságot jelent. V. ö. ATAG, ETEG, képző. Észt nyelven ränk am. nagy, roppant, nehéz; lív nyelven: ränka vadon, rengetegerdő (Einöde, Wüste; wo schwer durchzudringen ist im Walde. Budenz J.).