, RENDÍTHETLEN, (ren-d-ít-het-[et]len) mn. tt. rendíthetetlen-t, tb. ~ěk. Merően, s erős alapon álló, mit rázás által rengővé, ingataggá tenni nem lehet. Rendíthetetlen sziklabércz. Átv. kinek elhatározott, eltökélett szándékát, akaratát, meggyőződését semminemü erkölcsi erőszak ingataggá nem teheti. Rendíthetetlen férfiu, hős, hazafi.
"Szirt! rendíthetetlen, mint karja és lelke rakódnak,
Nagy mint ő, nagy mint társai, mint fia, nagy!
Kazinczy F. Vajda-Hunyadon.
Határozóként am. meg nem rendíthetőleg.