, RENDIT, (ren-d-ít) áth. m. rendít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. Rázás, ide-oda mozgatás által eszközli, hogy rengjen, remegjen valami. Mondjuk különösen, erős alapon álló, mereven tömör testekről. A robogó szekerek a házakat, az álgyulövések a vár falait megrendítik. Tágabb ért. az ideges testet remegésbe hozza. A közel lecsapott villám megrendíti az embert. Átv. az eltökélett, elhatározott akaratot ingataggá teszi. Se fényes igéretek, se fenyegetések meg nem rendítik őt feltételében.
Gyöke azon ren v. rem, melyből reneg, reng, v. remeg rázkodásra vonatkozó igék származnak. V. ö. RENG.