, (rend-ěl) áth. m. renděl-t. 1) Cselekvési szabályul eléad, kimond, meghagy, megparancsol valamit. Mit a felsőség rendel, meg kell tenni. Személyekre is áthat. A cselédeket mezei munkára, a helység lakosait útcsinálásra kirendelni. Az ujonczokat a falu házához berendelni. Sokat rendelnek Bécsben, de nem úgy rendelik az égben. (Km.). Be-, el-, ki-, megrendel; odarendel, visszarendel. 2) Bizonyos szabály szerint elhelyez, soroz; kivált a régieknél; ma szokottabban: rendez, rendbe szed.
"Ezeket versekben aki berendelte,
Temesvári István deák az ő neve.
Thaly K. gyüj. (1569.).
"Adj minekünk Úr Isten értelmes férfiakat,
Kik bölcsen, erőssen viseljék magokat,
Jól rendöljék dolgokat.
Ugyanott. (A XVI. száz. végéről vagy XVII. elejéről).
3) Meghagyja, hogy számára valamit hozzanak, küldjenek, vagy készítsenek. A gyárból különféle árukat rendelni. A mesterembernél ruhákat rendelni. Vendégek számára nagy ebédet rendelni. 4) Vagyonára nézve végakaratát kinyilatkoztatja, s azt az illető örökösök vagy hagyományosok között felosztja. Úgy rendelte atyánk, hogy mint testvérek egyaránt osztozzunk minden vagyonában. Innen: végrendelet.