, RÉMÜL, (rém-űl) önh. m. réműl-t. Valódi, vagy képzelt veszély érzete miatt igen megijed, egész valója remegni kezd. Elrémült bele, midőn fölébredvén a mellének szegezett tőrt megpillantotta. A mennykőcsapásra megrémült az egész ház népe. V. ö.RÉM, RÉMÍT.