, RÉMITŐ, (rém-ít-ő) mn. tt. rémitő-t. 1) Aki, vagy ami rémít, azaz, a veszélynek, rosznak eleven rémképe által igen megijeszt. Rémítő dolgokat beszélnek. Rémítő veszély, kegyetlenség. 2) Nagyító, bámulást gerjesztő kifejezés, melylyel a közszokás néha kisebb nemü ijesztés helyett is él. Rémítő sok, rémítő nagy, rémítő drága. V. ö. RÉM; RÉMÍT.