, RÉMIT, (rém-ít) áth. m. rémít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. A képzelődés elé igen nagy veszélyt, fenyegető gonoszt rémképen állítva elijeszt valakit. Ezen ige az ijesztésnek igen élénk, s egészen átható fokozatát jelenti, tehát többet jelent, mint az ijeszt. Elrémíteni, megrémíteni valakit. Ne rémíts bennünket ily iszonyú dolgokkal.
Gyöke azon rém, mely szemeket kápráztató, s különösen kisértetes tüneményt jelent, s ez ismét azon rem gyökkel áll szoros viszonyban, melyből a remeg remegtet származnak, t. i. rémíteni egyszersmind am. rémkép által remegésbe hozni, remegtetni. V. ö. RÉM.