, (rend-etlen) mn. tt. rendetlen-t, tb. ~ěk. Amit rendbe nem hoztak, minek egyes részeit egyezményesen öszve nem állították, szétszórt. Rendetlen ház, szoba. Rendetlen öltözet. Rendetlen falu, város, utcza. Továbbá, aki teendőit bizonyos szabály szerint, és időben nem végzi, ki majd így majd amúgy cselekszik. Rendetlen gazda, tisztviselő. Határozóként am. rendetlenül. Molnár Albertnél az ellen képző első része meg is kettőztetik, még pedig az utóbbiban az l-nek is közbenesésével: rendetletlen (és: rendetletlenség).