, (rend-ěl-et) fn. tt. rendělet-ět, harm. szr. ~e. Mint elvont értelmü szó jelenti az akarat kijelentésének tartalmát, vagyis, akár szóval, akár irásban nyilvánított akaratot, parancsot, meghagyást. Császári, királyi, kormányi, orvosi rendelet. Végrendelet. Váltókon, különösen ezek hátirataiban e kifejezések: NN-nek vagy rendeletére, vagy: Helyettem NN. rendeletére azt jelentik, hogy a váltótulajdonos a váltóval a váltójog szabályai szerént szabadon rendelkezhetik. l. RENDELMÉNY.