, (rem-ěs-e) fn. tt. reměs-ét. A vastagbélek legnagyobbika, mely a jobb oldali vastag bélcsontnál kezdődik, hol a csípbél rézsutosan felnyulván belemegy. (Colon.). Németül Grimmdarm, mely Adelung elemzése szerint onnan vette nevét, mert a görcsös és gyakran korogó hasrágásnak székhelye. Ezen alapfogalom után valószinü, hogy a remese gyöke rem, melyből remeg származik, törzsöke pedig vagy az elavult gyakorlatos ige reměs, azaz remeg, mint rebes rebeg, tapos tapog, s onnan lett remeső remese, azaz, remegő, vagy talán remes melléknév, melyből e utóhanggal lett remese, mint rapos raposa, s valószinüleg így képződtek Enese, Kenese helynevek is, továbbá Mórocz Mórocza, gombócz gombócza, arcz arcza, a tájdivatos mája, zúza stb.