, (rém-l-ik) k. m. réml-ett, htn. ~eni. Valaminek, képe csak úgy homályosan, mintegy elfátyolozva, vagy távolságban tünik szemeinkbe, vagy képzelő tehetségünk elé. Úgy rémlik előttem, mintha amott távol járna valaki. Nekem úgy rémlik, hogy... V. ö. RÉM.