, (rem-ény-ség) fn. tt. reménység-et, harm. szr. ~e. Köz szokás szerint egy értelemben vétetik a remény szóval; de szabatosan véve nyelvünkben divatozó hasonlat szerint, a ség képzőnek jelentésénél fogva, a reménynek tulajdonsági állapotát, minemüségét, egész terjedelmét fejezi ki. Így különböznek a keserv és keserűség, nyomor és nyomorúság, szomor és szomorúság stb. Reménységgel könnyebbedik a szenvedés. Hideg, vékony reménység. Reménység tartja az embert. (Km.). A reménységet se hóra ne fektesd, se nádra ne támaszd. (Km.). Reménység, nyereség nincsenek mindig egy vágásban. (Km.). Kitől Isten eláll, reménysége hibál. (Km.). Ki reménységgel él, ispotálban hal meg. (Km.). Reménység szegénység. (Km.).
"Reménység az ébren levőknek álma.
(Plato után gr. Teleki József 1790. Ugocsa rendeihez).