, (rem-ény-ěl) áth. m. reményěl-t, reménylt, v. reményl-ett, htn. reményelni, v. reményl-eni. Valamely jónak, kedves dolognak valószinü bekövetkezését várja. Minden jót reményleni. Én már nem reménylek semmit. Reménylem, hogy szerencsésen üt ki vállalatunk, csak azon félek, hogy... A régieknél eléjön kérni, esdeni értelemben is.
"Az nagy Istent kezdé kérni,
És őt azon reményleni,
Hogy őt búdosni ne hadná
Katalin verses legendája. (Toldy F. kiadása. 38. l.).
Rövidebben: remél, mely nem egyéb, mint az öszvehuzott reményl, ha csak azt nem veszszük, hogy létezett volna reme törzsök is (de amire nincs adatunk), melyből aztán el képzővel alakult reme-el = remél; valamint kefe kefél, csere cserél, besze beszél, tere-tura terét-turát, v. tereturál, here herél, henye henyél, stb. Egyébiránt remél szokott alakot minden ragoztatásaiban a könnyed kiejtés ajánlja, pl. a multban: remélt e helyett: reménylt, a kapcsoló és parancsoló módban: remélj e helyett: reménylj; remélhető e helyett reménylhető. A közéletben is szokottabb a ,remél. Holtig remél az ember, vagy: Addig remél az ember, mig benne a lélek, vagy: Míg élek, remélek. (Km. Latinul: dum spiro, spero).