, (rem-ény-kěd-ik) k. m. reménykěd-tem, ~tél, ~ětt. Molnár A. szerint megfelel neki a latin quiritatur, tehát am. bajait, nyomorúságát elpanaszolja, eseng; továbbá magát mentegetve könyörög; hangváltozattal: rimánkodik. Fűnek fának reménykedik. (Km.). Térdeimet átkulcsolva reménykedett, hogy ő nem oka semminek. Ezen értelménél fogva a remény szóval nem látszik ugyan fogalmi viszonyban, midőn t. i. azt jelenti, mit a közdivatú rimánkodik, és így talán inkább ebből alakult volna vékonyhangon a reménykedik. Azonban a régieknél is ugyanazon ,remény származékai két értelemben fordúlnak elé, t. i. a remény törzsből származott ,reménykedik ige, annyit tesz, mint folytonos vagy gyakori reményt táplál (valamint szomorkodik am. folytonosan szomorú). "És mindenkor te Istenedbe reménykedjél (Et spera in Deo tu semper. Bécsi cod. Ozeás XI. A vulgatában XII.). "Dicsérjétek mi uronk Istent, ki nem hagyta meg (hagyta el) őbele reménykedőket (sperantes in se. Ugyanott. Judith XIII.). Így a Nádorcodexben is. De eléjön kér, esd vagyis ,rimánkodik jelentésében is.
"Reménkednek vala az nagy Úr-istennek
Kit nagy siralommal fohászkodva kérnek
Ének Nagy-Kunság romlásáról a XVII. században. (Thaly K. gyüjt).
V. ö. REMÉNYL. Mi tehát azt véljük, hogy a két szó különböző eredetü ugyan, hanem későbben a szokás mint hangokban közel álló szókat összezavarta, mint pl. ,ragyiva és ,ragyva szókat is. A mai, legalább az irói gyakorlat a ,reménykedik és ,rimánkodik szókat nem cseréli föl.