, (remény-fa) ösz. fn. Kazinczynál am. közönséges akáczfa.
"Szerelme kinjait, fülemilébe költ
Lelkem, reményfám bánatos ágain
Énekli majd.
Így nevezve, mert, miként Kazinczy mondja, az akácz árnyékában vannak a temetők többnyire az alföldön; vagy talán onnan is igazolható e nevezet, mert a reménynek jelvezeti szine a zöld, s az akáczfa levelei kitünően élénk kedves zöldek, s ilyenek maradnak (dús és mély gyökereinél fogva) még késő őszszel is, midőn más fák levelei többnyire már elsárgultak vagy le is hullottak.