, (rem-ěg) gyak. önh. m. reměg-tem, ~tél, ~ětt. Széles ért. mondjuk akármely testről, mely rázkodás következtében mozog. Remeg a ház, midőn terhes szekerek robognak el mellette. Remeg az átkelő kocsik alatt a hid. Remeg a kocsonya, alutt-tej.
"Suhog a szél, remeg a fa.
Népdal.
Szorosb ért. mondjuk az állati testekről, midőn idegeik, izmaik görcsös vonaglásban szenvednek. Különösen midőn e kóros állapot az emberi kedélyre vonatkozik, am. némelynemü erős indulattól izgattatik, nevezetesen, folytonos félő állapotban van. Remeg a halálos veszélyben lévő ember. Mit remegsz, hisz nincs semmi baj. V. ö. REM.