, (rek-k-en-ő) mn. tt. rekkenő-t. 1) Duguló, szoruló, záródó, pl. cső, csatorna, torok. 2) Mondjuk igen nagy melegről, melyet az égető nyári nap sugarai okoznak. Rekkenő meleg, rekkenő hőség. Minthogy ezen jelentésénél fogva az égés, égetés alapfogalma rejlik benne: innen gyöke rěk azon rök gyökü szókhoz rokonítható, melyek szintén tűzre, égésre vonatkoznak. V. ö. RĚG, RŐK. Egyébiránt mennyiben a rekkenő melegségről azt szoktuk mondani, hogy fojtó, szorító: tehát e másod értelménél fogva a reked, rekeszt igékhez is rokoníthatjuk.