, (rek-k-en) önh. m. -t. 1) Dugúl, záródik, szorúl, midőn t. i. a csöve, csatornája, rése, nyilása betömődik. Rekken a dagadt torok. A régieknél azt is teszi: elvész.
"Mert ő igazsága keveté,
És hogy váltságunkat úgy tennéje,
Hogy az binről (bünről) elég lenne,
Kivel ember elrekkent vala.
Katalin verses legendája. (Toldy F. kiadása 95. l.).