, RÉMÜLET, (rém-ül-et) fn. tt. rémület-ět, harm. szr. ~e. Kedélyi állapot, melyben akkor van valaki, midőn igen megijed, vagyis elrémül. A rémületet eltávoztatni, megszüntetni. "És félelem és rémőlet (horror) meghatá ő értelmeket. (Bécsi cod. Judith IV.). "Nézik vala ő orczáját és rémőlet (stupor bámulat) vala ő szemekben. (Ugyanott X.).