, (rek-esz-t) áth. m. rekeszt-ětt, par. rekeszsz, htn. ~ni v. ~eni. Bizonyos korlát, vagy gát által elzárol, elkülönít, határozott térbe szorít. Berekeszteni a barmokat az ólba. Korlátokkal elrekeszteni a szérűt. Kirekeszteni valakit a házból, am. a kaput, ajtót bezárni előle. Oly sokan vannak, hogy Dunát lehet velök rekeszteni. (Km.). Csatornát, zsilipet, zúgót rekeszteni. "Kinek sokassága megrekeszté az árradatokat. (Bécsi cod. Judith XVI.). Régebben ,zárni, ,bezárni helyett is használtatott. "Mikor menny berekesztetett (quando clausum est coelum. Tatr. cod. Luk. IV.). "Minthogy Tokaj várában benne az ellenségh, végezte azt az országh, hogy azokat Zemplin, Zabolcs és Ungh vármegyék azon vármegyékben lakozó urak segétségével rekeszszék megh. (Az 1605-ben Bocskay-féle szerencsi országgyülés határozata). Átv. ért. a beszédet berekeszteni, am. befejezni, elvégezni. V. ö. REKESZ.