, (rek-k-en-t) áth. m. rekkent-ětt, htm. ~ni v. ~eni, par. ~s. Titkos, rejtekhelyre elzár, elrejt, eltakar, eldug, elsikkaszt valamit. "Kik el nem rekkentötték (sikkasztották) Krisztusnak részét, jószágát, mint az mastaniak. Carthausi névtelen.
"Nyergét vessék a Dunába,
És a féket a fűben elrekkentsék.
Továbbá
"Hogy már magát ott megmentenéje
Inkább magát ott elrekkenté.
Csáti Demeter, az "Emlékezzünk régiekről versezetben.
"Hogy szerelmes társát ígyen kesergetné,
Ő édes magzatit elrekkentenéje.
Istvánfi Pál a XVI. századból.
"Az embert ő (az ördög) megirigylé,
S ő írégységében megkésérté,
S így az embert elrekkenté (elnyomá, elfojtá).
Katalin verses legendája. (Toldy F. kiadása 62. l.).
"Csodaleány, hogy nem félted,
Magadat lám elrekkented (elveszted).
Ugyanott (97. l.).
E régies igével maiglan élnek a székelyek, kiknél megrekkenteni valakit ezt is jelenti: észrevétlenül erősen megütni; mintegy megzökkenteni.