, (rek-eny-ő) fn. tt. rekenyő-t. 1) Így nevezik a sóskát, midőn szárba és magba megy, máskép: rekenye; l. ezt. 2) A szőlővesszőn nőni szokott kacskaringós vékony szálacskák, melyeket a gyermekek savanyuságokért rágicsálni szeretnek. 3) Népies neve a gomborkák neme alá tartozó növényfajnak; táskája két czikkelyü; az alsó hengerded, gyakran meddő; a felső tojásdad, v. gömbölyűded, sinóros; alsó levelei szárnyasan kikanyargatott fogasak; virága sárga; szára szerteágazik, félig szőrös, fölül kopasz. Növénytani egész neve: rekenyőgomborka. (Myagrum perenne).
Valamint rekenye, úgy rekenyő is eredeti jelentése szerént rőköny vagyis rőkönyödő. Az idegen nyelvek között leginkább közelít hozzá kivált a 2-ik értelemben a német Ranke.