, (rek-ed) önh. m. reked-tem, ~tél, ~ětt v. ~t. Mondjuk torokról, midőn a sürü nyál meggyűl benne, vagy hűlés következtében, vagy más okból öszveszorúl, s mintegy bedugúl. Sok kiáltozásban berekedt a torka. Mennyiben az ily állapotban szenvedő embernek hangja rekegő, a rekeg, rekécsel hangutánzó igékhez rokon származatu, t. i. a berekedt torku ember rekeg, rekegve beszél. V. ö. REKEDÉS.