, (rek-ed) önh. m. reked-tem, ~tél, ~ětt v. ~t. Valamely cső, vagy csatornaféle nyilás, lik bedugúl, bezáródik. Iszaptól bereked a csatorna szája. Mocsoktól bereked a pipa, pipaszár. Élő lényre vonatkozva: bedugás, elzárás következtében valahol ben szorúl, vagy valamely helyről kiszorúl. Az egér a csaptatóba reked. A halak a vejészben, varsában rekednek. A kaput bezárták, s mi kirekedtünk a házból. A ,rekesz névvel és ,rekeszt, ,rekken, ,rekkent igékkel áll származási és értelmi viszonyban.