, (re-j-t-e-mény) fn. tt. rejtemény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Általán valamely titkolt, elrejtett dolog, eszme, vagy isméret. Használtatik különösen a görög-latin mysterium értelmében, s jelent az Istenre, és egélyre vonatkozó olyféle tanokat, melyeket vagy csak némely választottak ismernek, milyenek voltak a régi görög szertartások mysteriumai; vagy oly természetfölötti, s egyenesen az Isten által kinyilatkoztatott hitvallási tanokat, hitágazatokat, melyeket az emberi ész eredeti korlátoltsága miatt felfogni nem képes, p. a Szentháromság, az isteni megtestesülés rejteménye.