, (re-j-t-ěz-ik) k. m. rejtěz-tem, ~tél, ~ětt, par. rejtězzél. Valamely titkos, elzárt, észrevétlen helyen lappang, el van bújva. A szökevények erdőkben, a vadak barlangokban rejteznek. "Ő Felsége előtt én ha akarnám is, el nem rejtezhetem. (Levél 1559-ből. Szalay Ág. 400. m. 1.).
"Az egész természet mély gyászban rejtezik.
Szemere Pál.
Átv. titok gyanánt, ki nem jelentve létezik. Nem tudni, mi rejtezik szivében. A székelyeknél ,rejtezés, ,elrejtezés alatt színhalált is értenek, innen mondják: nem holt meg, csak elrejtezett. (Incze József).