, (re-j-t-ěk) fn. tt. rejték-ět, harm. szr. ~e. Olyan hely, hová valamit v. valakit eldugni, eltakarni lehet, hogy titokban maradjon, hogy rá ne akadhassanak. Rejteket keresni, rejtekbe bújni; rejtekbe zárni valamit.
"Keskeny völgye rejtekében
Ül s andalg a remete.
Kisfaludy Károly.
Átv. sziv rejteke, mely titkos érzelmeket, vágyakat stb. takar el. A Tatrosi codexben am. titok: "Mert nem rejtek őneki (quia non latuit. Lukács VIII. Tárkányinál: "hogy nem maradt titokban.)