, (reny-e-kěd-ik) k. m. renyekěd-tem, ~tél, ~ětt. A székelyeknél különösen Udvarhelyszékben am. valamin tünődve aggódik, valami rosz miatt töprenkedik; máskép ugyanazon gyökből: renyődik. A renyhe szóval annyiban rokonnak látszik, hogy a renyekedő, (tünődve aggódó) elméje is mintegy megáll, vesztegel, mint a renyhe ember.