, (ren-ěg-ő) mn. tt. rengő-t. 1) Ami reng, vagy rengeni szokott. Rengő jegenye, rengő nyárfa; rengő hajtű (Sándor I.); rengő habok (Faludi). 2) Bodrog közben am. szárba ment sóska; néhutt a szőlővessző vereslő fris hajtása; máskép: rekenő, rekenye, s ez értelemben ,rengő is ezekből módosúlt.