, (rend-követő) ösz. mn. Ki cselekvéseiben, hivatalában, eljárásában stb. bizonyos rendhez, szabályokhoz alkalmazkodik. Rendkövető hivatalnok, gazda. Nyelvtani ért. közszabály szerént módosuló, vagy képződő. Rendkövető ragozás, szóképzés. Rendkövető igék. Máskép: szabályos. Ellentéte rendhagyó.