, (rém-l-és) fn. tt. rémlés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Homályos látás, vagy képzelés, midőn valami csak rémlik szemeink előtt, vagy elménkben. V. ö. RÉMLIK. A régieknél eléjön ,rémlet vagy ,rém jelentésében is. "O szent anyám hídd be azokat és (= is), kik kive (= ki) futának, mert rémlés nem vagyok. (Érdy-codex).